ZED67

Written around 1997 I was happy to get out of Nairobi. Not that I didn’t like the place, but it simply wasn’t Africa. Instead, a cosmopolitan, faceless anti-utopia of our urban future: concrete and glass, yuppies, flashy restaurants and fast-food joints, tired workers and smoky, crowded pubs, police and security people with guns and clubs, philty slums with muggers, beggars, glue sniffing, abandoned kids, zombies scavenging on human waste. Every day someone got shot, a place got robbed, a thief got beaten to death. I will have plenty of time to see all this shit in the years to come when I’ll get back to Budapest. But right now I was in a different mood, trying to forget about it all, about things in the past or future. It was just here and now. I wanted to stop time. Put my earplugs on and tuned in to an alien music with the voice of a mad scientist in the background … ” if I could discover just one of those things what eternity is, for example, I wouldn’t care if they thought...

Photos of Kenya by Zoltán Gábori, with whom I travelled the country for a month in 1996.

Written in 2004, edited in 2018 Elöljáróban a „fekete” kifejezéshez szeretném azt hozzátenni, hogy ezt a megjelölést láttam szükségesnek, mivel az „afrikai” vagy „helyi” megjelölés nem pontosan határozza meg azt a csoportot, akivel foglalkozni kívánok, mivel európai és ázsiai származású emberek generációkon keresztül élnek Afrikában. Ők is afrikainak vallják magukat, illetve őket is afrikainak ítélik meg. Az üzleti vállalkozások jelentős része ilyen afrikaiak, illetve újabban betelepültek kezében van. A helyi közhasználatban elterjedt a „fehér”, „ázsiai”, „indiai”, „szikh”, „színes” és „fekete” megkülönböztetés, amik tapasztalatom szerint önmagukban rasszista felhang és előítéletek nélküli megjelölések, ezért én is ezt a kifejezést használom, mivel kimondottan a fekete afrikai lakosság turizmusban betöltött szerepét vizsgálom. Kezdeném egy dél-afrikai ünnepség leírásával, ami ugyan csak áttételesen kapcsolódik a turizmushoz, de kulturális szempontból igen érdekes esemény volt. Majd...

Written around 1998 A világ vezetőinek egy része ismét összegyűlt, Mugabe elnök, öltönyben és csokornyakkendőben megnyitotta a napenergia konferenciát. Na, megint adtunk a szarnak egy pofont, gondoltam, ahogy átfutottam a napi híreket a vonaton ülve éppen Harare fele menet. Átérzem a fontosságát a témának, de Rio esetéből tanulva, és az eddig Afrikában látottak alapján ez nem tűnt sokkal többnek nekem bohóckodásnál. Komoly változásokra van szükség, és nem csak az energia felhasználás területén, ahhoz, hogy az átlag ember, mondjuk Mr. Dume Sane a Matoposnál vagy Kiskasza István az Alföldön, érezze a hatását. Egy hetet töltöttem Bulawayo mellett egy kis faluban egy Ndebele családnál, és bár a helyzet itt közel se rossz annyira mint más helyeken szerte a világban, fejlődésnek, se fenntarthatónak, se fenntarthatatlannak, nyoma sincs.